A modern diéták csapdái Dr. Franco Berrino és Dr. Valter Longo szemszögéből – tudományos érvekkel, makrobiotikus szemlélettel
Miért írok erről a témáról?
Makrobiotikus táplálkozási és főzési tanácsadóként régóta figyelem azokat az étrendirányzatokat, amelyek gyors eredményeket ígérnek – gyakran a test természetes működésével szemben. Nemrég hallgattam meg két elgondolkodtató podcast epizódot is, amelyek még inkább megerősítettek abban, hogy a modern diéták nagy része nem fenntartható, sőt, hosszú távon kifejezetten káros lehet.
Az egyik a Pianeta B12 YouTube-csatornán volt hallható, ahol Dr. Franco Berrino osztotta meg tapasztalatait. A másik pedig a Tressessanta podcast, ahol Dr. Valter Longo, a hosszú élet és sejtvédelem nemzetközi hírű kutatója beszélt.
Mindketten ugyanarra hívták fel a figyelmet:
a „low carb – high protein” diéták nemcsak tévesek, hanem veszélyesek is lehetnek az egészségre.
Ki kicsoda? Dr. Franco Berrino és Dr. Valter Longo bemutatása
Dr. Berrino több évtizeden keresztül volt a Milánói Rákellenes Intézet (Istituto Nazionale dei Tumori) prevenciós osztályának igazgatója. Munkásságának központjában az a kérdés állt: milyen életmódbeli és táplálkozási szokások járulnak hozzá a krónikus betegségek kialakulásához.
Ő maga is makrobiotikus étrendet követ, és ötvözi a modern orvostudományt a természetes, keleti alapú táplálkozáselmélettel. A podcastban hangsúlyozta, hogy a magas fehérjetartalmú, különösen állati eredetű diéták hozzájárulnak a krónikus betegségek és az elhízás terjedéséhez.
Elgondolkodtató meglátása szerint a dietetikusok és táplálkozási szakértők „megbuktak”, hiszen miközben világszerte egyre több szakember foglalkozik táplálkozással, az elhízottak száma folyamatosan emelkedik. Ráadásul azt is hangsúlyozza, hogy az orvosképzés során – például a gasztroenterológus szakvizsga esetén –az akár kilenc év tanulmány során nincs egyetlen tantárgy sem, amely közvetlenül az ételekről és azok hatásairól szólna, holott az étrend alapvető szerepet játszik a betegségek megelőzésében és kezelésében.
📺 Podcast epizód: Il Grande Inganno – Dr. Franco Berrino | Pianeta B12 (olasz nyelvű)
Dr. Valter Longo: „Nem a sok fehérje és a kevés szénhidrát a hosszú élet titka”
Dr. Valter Longo olasz-amerikai biogerontológus, a hosszú élet és egészséges öregedés nemzetközileg elismert kutatója, a „The Longevity Diet” (A hosszú élet étrendje) című könyv szerzője. A Los Angeles-i USC Longevity Institute igazgatójaként főként a sejtek öregedését, a böjt hatásait és a krónikus betegségek megelőzését kutatja.
A Tressessanta podcast 75. epizódjában Dr. Longo világosan beszélt arról, miért tévút a „low carb – high protein” étrend, és miért vezethet ezek követése nem fogyáshoz, hanem metabolikus károkhoz.
Főbb gondolatai:
A túlzott állati fehérje gyorsítja az öregedést, növeli a gyulladásokat és betegségek kialakulását.
A „divatdiéták” helyett növényi alapú, kalóriacsökkentett, időszakos böjtöt is alkalmazó étrenddel lehet hosszú távon egészséget és vitalitást megőrizni.
Az emberi test nem egy izomnövelő gép – az egyensúly a kulcs, nem a szélsőség.
🎧 Hallgasd meg: Epizód 75 – Dr. Valter Longo | Tressessanta (olasz nyelvű, Apple Podcasts)
Miért vezet elhízáshoz a túlzott fehérjebevitel?
Sokan még mindig azt hiszik, hogy minél több fehérjét eszünk, annál hatékonyabban fogyunk. A valóság azonban egészen más:
A napi energia-bevitel 15%-át meghaladó fehérjefogyasztás hosszú távon hozzájárulhat az elhízáshoz, és nem ritkán metabolikus zavarokat is okoz.
1. Inzulinreakció és zsírraktározás
Egyes állati fehérjék inzulinválaszt váltanak ki, ami zsírraktározáshoz vezethet, ha az energiafogyasztás nem ellensúlyozza ezt.
2. Glükoneogenezis: rejtett szénhidrát a fehérjében
A szervezet a felesleges fehérjét glükózzá alakítja, amit – ha nem égetünk el – zsírrá raktároz.
3. Bélflóra egyensúlyának megbomlása
A túl sok állati fehérje károsítja a mikrobiomot, csökkenti a jó baktériumokat, növeli a gyulladást.
4. Hormonális egyensúlyzavar
Fehérjetúlfogyasztás = leptinrezisztencia, ami éhség, falási rohamok és elhízás formájában jelentkezik.
Tudományos bizonyítékok
Egy vizsgálatban megállapították, hogy a magas fehérjebevitel növeli a testsúly és a halálozás kockázatát.
Egy másik, nagyszámú résztvevővel végzett vizsgálatban két csoportot hasonlítottak össze, akik mindannyian kalóriacsökkentett étrendet követtek három hónapon keresztül. A különbség nem a bevitt ételek típusában vagy mennyiségében volt, hanem azok napi elosztásában:
Az első csoport az étrendjük legnagyobb részét reggelire kapta, mérsékelt mennyiséget ebédre, és csak minimális ételt vacsorára.
A második csoport ugyanazt a napi kalóriamennyiséget egyenlő arányban kapta elosztva a három főétkezés során.
Az eredmények egyértelműek voltak:
A „reggeliző” csoport átlagosan 9 kg-ot fogyott a három hónap alatt, míg az „egyenlően” evő csoport mindössze 2,5 kg-ot.
Ez a különbség jól szemlélteti, hogy nemcsak az számít, mennyit eszünk, hanem az is, hogyan osztjuk el azt a nap folyamán. Vagyis a jól ismert mondás – „Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj, mint egy polgár, vacsorázz, mint egy koldus” – tudományos alapon is helytállónak bizonyul.
Tudományos cikkeket itt találsz a témához kapcsolódóan:
https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/j.1365-2796.2007.01774.x
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/23372809/
Makrobiotikus szemlélettel az egyensúlyért
A makrobiotikus szemlélet nem tilt, nem szélsőséges, hanem figyel, alkalmazkodik és egyensúlyra törekszik – testben és tudatban egyaránt. Nem a gyors eredmények, hanem a tartós harmónia számít. Érdemes tehát újraértelmeznünk, mit jelent az egészséges táplálkozás, és elengedni azokat a leegyszerűsített egyenleteket, mint a „kevesebb szénhidrát több fehérje” = jobb forma,jobb élet”.
A tudomány, a hagyományos bölcsesség és a saját testünk jelzései is ugyanabba az irányba mutatnak: az egyszerű, növényi alapú, teljes értékű ételek hosszú távon támogatják leginkább az egészségünket.
Kiemelt szerepet kapnak ebben a növényi fehérjeforrások – mint a hüvelyesek, magvak, diófélék és gabonák –, amelyek természetes módon biztosítják a szervezet számára szükséges aminosavakat. Amennyiben a teljes értékű gabonákat a hüvelyesekkel ötvözzük, minden számunkra szükséges aminósavat be tudunk juttatni a szervezetünkbe.
És nagyon fontos tisztázni: szénhidrát nem egyenlő fehér kenyérrel és cukorral. Amikor a makrobiotikus táplálkozás a szénhidrátokat helyezi előtérbe, nem az egyszerű vagy ultrafinomított változatokra gondol, mint a fehér liszt, a sima tészta, a fehér rizs, a krumpli, a pizza, a fehér kenyér vagy a mindenbe belopódzó cukor.
Ezekkel szemben a makrobiotikus szemlélet a teljes értékű gabonákra épít – lehetőleg szemes formában, mint például a barna rizs, köles, hajdina, zab, quinoa –, illetve a teljes kiőrlésű kenyérre és tésztára, amelyek valódi, tápláló szénhidrátforrások.
Hatalmas különbség van aközött, hogy valaki sajtos-tejfölös fehér tésztát eszik, vagy pedig egy teljes kiőrlésű vagy durumtésztát brokkolival és csicseriborsóval. Az egyik üres kalória és zsírfókuszú, míg a másik rostban, növényi fehérjében és mikrotápanyagokban gazdag, támogató, kiegyensúlyozó étel.
Mert végső soron nem a szélsőségek visznek közelebb az egészséghez, hanem a mértékletesség, a tudatosság és a természetesség – ahogy azt a makrobiotikus szemlélet is tanítja.
