Miért kívánjuk annyira az édeset – és hogyan csap be minket a „cukormentes” felirat?
A modern életmód egyik nagy csapdája az édes ízhez való ragaszkodás – sokszor akkor is, amikor már próbálunk „egészségesebben” étkezni. Ilyenkor kerülnek elő a cukormentes vagy „hozzáadott cukor nélkül” feliratú termékek, amelyek első ránézésre ártatlannak tűnnek – de vajon valóban azok?
A válasz: sajnos nem feltétlenül.
Az édes íz iránti vágy gyökerei
Az édes ízhez való vonzódásunk már születésünktől fogva belénk van kódolva. Az anyatej természetes módon enyhén édes, és a csecsemő számára ez nemcsak táplálékot jelent, hanem megnyugvást, biztonságot, szeretetet is. Az édes íz tehát már nagyon korán összekapcsolódik az öleléssel, a gondoskodással, a kényeztetéssel – és ez a minta életünk végéig velünk marad.
Nem csoda, hogy sokszor az édesség utáni vágy nem is fizikai éhség, hanem érzelmi szükséglet: egy kis vigasz, lazítás, „jutalom”. Ezt a természetes vágyat azonban a modern élelmiszeripar nagyon jól ismeri – és ki is használja.
Zéró kalória ≠ zéró hatás a szervezetre
A legtöbb mesterséges vagy intenzív édesítőszer – mint például aszpartám, aceszulfám-K, szukralóz, szacharin, maltit (maltitol), eritrit, vagy akár a természetesebbnek hitt sztívia (stevia) – sokszorosan édesebb, mint a cukor. Van, amelyik 200–600-szor is édesebb.
Ez torzíthatja az ízérzékelésünket, és hosszú távon fenntartja vagy fokozza az édesség utáni sóvárgást. Ráadásul a szervezet nemcsak a kalóriákra, hanem az édes ízre is reagál: kutatások szerint inzulinválaszt válthat ki az édes íz akkor is, ha valójában nincs jelen glükóz a vérben.
Az édes íz önmagában is üzenet a testnek
Sokan azt gondolják, hogy ha édesítőszerrel isszuk a teánkat vagy kávénkat, az teljesen ártalmatlan – hiszen nincs benne cukor, nincs benne kalória. Ez részben igaz: ha valóban semmi mást nem fogyasztunk mellé, akkor lehet, hogy a szervezet megússza különösebb reakció nélkül.
De a valóságban ritkán fogyasztunk csak egy édes italt üres gyomorral. Ha bármilyen más ételt eszünk mellé – legyen az egy szelet kenyér, egy falat gyümölcs, vagy csak egy kis harapnivaló –, akkor a mesterséges édes íz már elindítja az inzulinválaszt, mintha tényleg cukor érkezne.
Ez az inzulin pedig „felszívódásra utasítja” a vérben lévő tápanyagokat, tehát a mellette elfogyasztott étel hatását is felerősítheti – mintha „duplán” hasznosulna.
A mikrobiom is érzékeli az édeset – de nem mindegy, hogyan
A bélrendszer nemcsak az emésztés színtere, hanem egy érzékeny ökoszisztéma, ahol több billió baktérium él – ezek egy része támogatja az egészségünket, más részük viszont akár gyulladást is fokozhat. A kutatások szerint az édesítők – különösen a mesterséges fajták – negatívan befolyásolhatják a bélflóra egyensúlyát.
Ezek az anyagok ugyanis nem a számunkra hasznos baktériumok szaporodását segítik, hanem gyakran épp ellenkezőleg: a kedvezőtlen, opportunista fajokat kezdik táplálni. A mikrobiom ilyenkor „félreérti” az édes ízt, és nem az egészséges emésztést támogató irányba mozdul el, hanem a vércukorszint-ingadozást, gyulladást és anyagcserezavart súlyosbíthatja.
A mikrobiommal nem lehet trükközni – az „édes” információt ő is érzékeli, és válaszol rá.
„A bélrendszer és az anyagcsere szinte ugyanúgy reagál az édes ízre, akár cukorról, akár mesterséges édesítőről van szó.”
– Dr. Franco Berrino, olasz orvos, epidemiológus
Cukormentes termék – de akkor mivel van édesítve?
Sokan elhiszik, hogy egy „cukormentes” termék automatikusan egészségesebb, pedig a csomagolás sokszor félrevezető. Én személy szerint mindig elolvasom az összetevők címkéjét, ha egy termékre az van írva, hogy „senza zucchero” (olaszul: „cukor nélkül”) vagy „senza zuccheri aggiunti” („hozzáadott cukor nélkül”).
Gyakran látok ilyesmit:
- Maltit / Maltitolo
- Eritrit
- Szukralóz, aceszulfám, sztívia kivonat
- Edulcoranti (édesítőszerek)
Ha ezeket olvasom, akkor a termék visszakerül a polcra.
A BIO sem garancia – az „Alce Nero” vállalat példája
Sokan azt gondolják, hogy a bio termékek automatikusan egészségesebbek. Pedig én magam is sokszor tapasztalom, hogy például egy szuper bio márka, mint az Alce Nero, hiába használ nádcukrot, a termékei – például a kekszek vagy gyümölcslevek – elképesztően édesek. Lehet, hogy természetes eredetű a cukor, de ettől még a vércukorral és inzulinszinttel ugyanúgy játszik, mint a hagyományos fehér cukor.
Berrino szerint egy termékben akkor van sok cukor (vagy édesítő), ha az alapanyagok gyenge minőségűek.
„Amihez sok cukrot kell adni, az magában valószínűleg élvezhetetlen lenne.”
Ez különösen igaz a lekvárokra, gyümölcslevekre, de akár kekszekre vagy müzlikre is.
Ha az alapanyag – például a gyümölcs – nem megfelelően érett vagy nem elég ízes, akkor cukorral vagy édesítővel kell „eladhatóvá” tenni.
Mit és hogyan vásárolok én?
Ha gyümölcslevet veszek, akkor csak olyat választok, ami csak a gyümölcs természetes cukortartalmát tartalmazza – se cukor, se édesítő, se koncentrátum.
Keksznél pedig megnézem a tápértékadatokat, és olyan terméket keresek, ahol:
- 100 g termékben a legalacsonyabb a cukortartalom
- és magas a rosttartalom
Például a gyerekeimnek néha veszek egy zabpelyhes, csokicseppes kekszet, amiben 100 g-ra vetítve csak 16 g cukor van, és sok a rost. Persze a legjobb, ha én készítem el otthon, de ha már bolti terméket esznek, akkor legalább a kevésbé ártalmasat választom.
Mit javasol Dr. Berrino és a makrobiotika?
A makrobiotika szerint:
Dr. Franco Berrino – és vele együtt a makrobiotika – azt hangsúlyozza: NEM az a megoldás, hogy az édes ízt más, trükkösebb anyagokkal próbáljuk helyettesíteni, hanem az, hogy FOKOZATOSAN CSÖKKENTSÜK A HOZZÁADOTT ÉDESSÉGET az étrendünkben.
Az extrém édes íz (pl. cukor, mesterséges édesítő) YIN irányba tolja a testet, lehűti, legyengíti, gyengíti az immunrendszert.
Ehelyett szoktassuk az ízlelőbimbóinkat a kevésbé intenzív ízekhez.
Édesítésre használjunk:
- friss vagy szárított gyümölcsöt (alma, körte, datolya, mazsola),
- gabonamalátákat (rizs-, árpa-, kukoricamaláta), amelyek a főtt gabona fermentációjával készülnek.
Összegzés
Ezek az alternatívák nemcsak természetesebbek, hanem kiegyensúlyozottabban hatnak a szervezetre.
A cukor elhagyása jó döntés, de nem mindegy, mivel helyettesítjük. A mesterséges édesítők és az extrém édes ízek ugyanúgy inzulinválaszt válthatnak ki, torzítják az ízérzékelésünket, és fenntartják az édesség iránti sóvárgást.
Az édes ízhez való ragaszkodás gyerekkori, mélyen belénk íródott élmény, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet rajta változtatni.
Tanuljuk meg tudatosan visszavenni a túlzott édességet az étrendünkből. Olvassunk címkét, kérdezzünk, ízleljünk meg újra természetes ízeket – és ha már kompromisszum, akkor legyen az tudatos kompromisszum.
Tudományos források:
2. Pepino, M. Y. (2015) – Metabolic effects of non-nutritive sweeteners
